Szenzoros integrációs terápia


A szenzoros integráció kifejezés az agyműködés környezeti ingereket szervező képességét jelöli. A terápiás folyamat leghatékonyabb eleme a játék. A döntően vesztibuláris ingerlést alkalmazó eljárások hatékonynak bizonyultak: a fogyatékossággal élő emberek esetében, beszédzavarok terápiájának részeként, koraszülöttek fejlesztésében, hiperaktív gyermekek terápiájának részeként. A szenzoros integráció jótékony hatással van a szorongásos állapot feloldására, a viselkedéskontroll erősítésére, valamint a képzeleti tevékenység gazdagodására. A figyelemzavart mutató, tanulási nehézséggel küzdő gyermek terápiájában is fontos szerep jut a szenzoros integrációnak. Hatékony segítséget nyújthat autista, megkésett beszédfejlődésű, elektív mutista, pszichoszomatikus tünetekkel küzdő gyerekek gyermekpszichoterápiájában.

A gyerekeknek sokfajta elvárásnak kell eleget tenniük, mind otthoni környezetben, mind óvodában, iskolában. Képesnek kell lenniük figyelni önmagukra, társaikra, felnőttekre, környezetükre egyaránt. Elvárás feléjük, hogy egyre inkább képesek legyenek indulataikon uralkodni. meg kell tanulniuk viselkedésüket a környezet kívánalmainak alakítani, ez sokszor igen nehezen megy. A környezethez való alkalmazkodás egyik feltétele az önkontroll megléte.
Nap, mint nap, percről percre, minden pillanatban, számos inger éri a szervezetet: hang, fény, szag, bőrünket ért ingerek, mozgásból fakadó élmények, a sebesség érzékelése stb. Az ingereket érzékszerveinkkel tapasztaljuk meg. Adekvát válasz feltétele az ingerek megfelelő feldolgozása. A szervezetet egyszerre érő különböző fajta ingereket megfelelően kell összerendezni, feldolgozni. A külvilághoz való alkalmazkodás egyik feltétele, hogy megfelelően integráljuk a bennünket ért hatásokat. Az egészséges, érett idegrendszer lehetővé teszi a mindennapi kompetens viselkedésformákat. Az éretlen idegrendszer nem képes megfelelően integrálni az ingereket, így számos probléma, nehézség merül fel: mozgás, tartás problémák, tanulási zavar, hiperaktivitás. A szervezet alkalmazkodása nehézségekbe ütközik, ha az integrációban deficit áll fent. Az éretlen idegrendszer, az integrációs folyamat deficitje sok nehézséget okoz a gyermek életében. Szorongáshoz, önbizalomhiányhoz vezethet.
A szervezet képes az öngyógyításra. Ayres az öngyógyítás elvét alkalmazva, úgy tartotta, hogy gyermekeink azokat az eszközöket, játékokat, mozgásformákat, ingereket fogják keresni, melyre valamilyen okból kifolyólag szükségük van idegrendszerük fejlődéséhez. Speciális eszközök segítségével erre teremt módot a szenzoros integrációs terápia. Ennek során biztonságos környezetben van módjuk felderíteni saját testük működését, bátorságuk, képességeik kipróbálását. Megtapasztalják korlátaikat, fokról fokra lesznek képesek új és új mozgásformák kivitelezéséhez. Az elfogadó, biztonságot nyújtó környezetben folyamatosan lépésről lépésre történő fejlődésük, sikerélményhez juttatja őket, az amúgy szorongást okozó területeken is. Ezáltal nemcsak ügyesednek, fejlődnek, hanem önbizalmuk is nő. A pozitív élmények, a sikerélmény megtapasztalása következtében harmonikusabbá válhatnak hétköznapjaik.
A gyermek kifejezési eszközei nem mindig nyilvánvalóak a felnőttek számára. A mélyen elnyomott rossz emlékek, események, tudattalanul törhetnek elő a mozgásos játékok során. Újrajátszva, újraélve a szorongást okozó élményeket, a játék keretein belül a gyermek lehetőséget kap arra, hogy feldolgozza azokat.
A terápia során használt eszközök nagy része vesztibuláris ingerlést nyújtanak. A különböző hinták, labdák, egyensúlyozó eszközök, mind azt a lehetőséget biztosítják, hogy a gyermek egyensúlyérzék egyre hatékonyabban működjön. A vesztibuláris rendszer veleszületett elégtelensége viselkedészavarokat hoz. A vesztibuláris funkciódeficit található kognitív, perceptuális figyelemzavar esetén is, valamint motoros koordinációs problémákkal, impulzivitással, hiperaktivitással is kapcsolatban áll.
A gyerekek a foglalkozások során, élvezetes játék formájában öningerlést hajtanak végre. Ayres úgy vélte, hogy ami kellemes, annak integráló hatása van. A vesztibuláris öningerlés az idegrendszer fejlődése, a pszichés funkciók és a személyiség alakulásában szerepet játszik. A vesztibuláris öningerlés és a motoros funkciók fejlődése között pozitív összefüggés áll fenn. A motoros és a mentális fejlődés összefügg. Mivel a vesztibuláris rendszer komplex rendszerbe tartozik, működése, érettsége a kognitív funkciók felé is kiterjed. Vesztibuláris zavarok gyakran együttjárnak tanulási nehézséggel. Tanulmányok számolnak be a beszédzavar, halláskárosodás, gyermekkori autizmus, pszichozisok esetén a vesztibuláris apparátus rendellenességeiről.
A vesztibuláris rendszer a viselkedéskontroll funkciókba is bekapcsolódik, szerepet játszik a viselkedésgátló mechanizmusokban.
Az idegrendszer sajátos szervezettségének következményei a figyelmetlenség vagy a hiperaktivitás szokatlan megjelenési formái. Koraszülöttek, süketséggel küzdő gyerekek, autisztikus gyerekek esetében is szenzoros integrációs diszfunkciót találtak. Amennyiben a szenzoros integráció nem elég hatékony, tanulási zavar is fennállhat.
Meg kell említeni továbbá, hogy a szenzoros integrációs zavarokkal jellemezhető gyerekeknél gyakori a taktilis rendszer diszfunkcionális működése.
A vesztibuláris stimuláció terápiás hatású a legkülönbözőbb fejlődési és viselkedési zavarok esetén. A központi idegrendszer fejlődésében a vesztibuláris rendszernek centrális szerepe van.

Érdeklődők számára:
Katona Ferenc.: Az öntudat ébredése (1979)
Kulcsár Zsuzsa.: Korai személyiségfejlődés és énfunkciók (1996)
"Hiszen ez játék!- Szenzoros integrációs terápiák a fejlesztésben (Dr. Szvatkó Anna), (2002) In.: Martonné Tamás Márta, Fejlesztő pedagógia
VargaI., Szvatkó A.: Jean Ayres szenzoros integrációs terápiájának néhány alapelve I. In: Óvodai nevelés 4. (1993)
VargaI., Szvatkó A.:A játék, a fantázia szerepe a szenzoros integrációs terápiákban Óvodai nevelés5. (1993)

Készítette: Napocska